Az aranykioldó szerek alapvető szerepe a kupacos kilúgozási folyamatokban az, hogy az ércben lévő aranyat kémiai úton oldják (pl. cianiddal) egy oldható komplexbe, amelyet azután adszorpcióval vagy kiszorítással nyernek vissza. A hagyományos cianidos kilúgozás rendkívül hatékony (a visszanyerési arány gyakran meghaladja a 80%-ot), és gazdaságilag jelentős az alacsony -minőségű érceknél (0,5-1,5 g/t). Erősen mérgező természete azonban szennyezheti a vizet és a talajt, ami szükségessé teszi a zagy semlegesítését és zárt-tavak kezelését. A nem cianidos kilúgozószerek (például tiokarbamid és tioszulfát) környezetbarátak, de költségesek (a tiokarbamid 10-szer drágább, mint a nátrium-cianid), zord reakciókörülményeket igényelnek (erősen savas környezet), és jelentős ingadozásokat mutatnak a visszanyerési arányban (50%-85%).
A kupacos kilúgozási folyamatok jobban alkalmazkodnak, de speciális ércáteresztő képességet, részecskeméretet (általában 10-50 mm-re zúzva) és klímát (ideális esetben jobb száraz területeken) igényelnek. A legújabb kutatások a kimosódást elősegítő anyagokra, például a kioldódást elősegítő anyagok (peroxidok) vagy biológiai kioldódás (mikrobiális oxidáció felhasználásával) hozzáadására összpontosítottak az arany disszociációs sebességének javítása érdekében. A jövőbeni fejlesztéseknek egyensúlyba kell hozniuk a hatékonyságot, a költségeket és a környezetvédelmet, például a cianidos lebontási technológiák (pl. H2O₂-kezelés) előmozdítása vagy új kompozit kilúgozó rendszerek fejlesztése. Szakpolitikai szinten a cianid felhasználására vonatkozó korlátozások különböző országokban (például az EU REACH rendelete) a zöld folyamatok felé tereli az ipart.
