Az aranykioldó szerek mechanizmusa kémiai komplexképzésen és redox reakciókon alapul. Ha például a cianidos módszert vesszük, a nátrium-cianid (NaCN) lúgos oldatban (pH 10-11) reagál az arannyal. Az oxigén oxidálószerként működik, az elemi aranyat (Au⁰) Au+-vá oxidálja, amely azután a CN⁻-val egyesül, és stabil diciano-aluminát komplex iont (Au(CN)2⁻) képez, így feloldja az aranyat. A reakció képlete: 4Au + 8CN⁻ + O₂ + 2H2O → 4Au(CN)₂⁻ + 4OH⁻. A nem cianidos kilúgozószerek, mint például a tiokarbamid (CS(NH2)2) savas körülmények között (pH 1-2) szinergetikusan működnek az oxidálószerekkel (például Fe3+ vagy H2O2), és Au(CS(NH2)₂)₺+ komplexet képeznek. A tiokarbamid előnye az alacsony toxicitás és a gyors reakciósebesség, de drágább.
A kimosódás hatékonyságát több tényező is szabályozza:
1. Oxidálószer koncentráció: Elegendő oxigén vagy Fe³⁺ felgyorsítja az arany oxidációját;
2. pH-érték: A cianid lúgosságot igényel, hogy megakadályozza a HCN elpárolgását, míg a tiokarbamid savasságot igényel a komplex stabilizálásához;
3. Hőmérséklet: Mérsékelt melegítés (általában 20-30 fok) elősegíti a reakció kinetikáját;
4. Érc jellemzői: Az aranykapszulázáshoz elő-oxidációs kezelés szükséges (például pörkölés vagy bio-oxidáció), hogy az aranyrészecskék szabaddá váljanak.
Ezenkívül a környezetbarát kilúgozó szerek (például tioszulfátok és halogenidek) hasonló komplexképző mechanizmusok révén helyettesíthetik a cianidot, de a feltételeket optimalizálni kell a hatékonyság és a gazdaságosság egyensúlyához.
